Chapter 19

   Mikor pedig ezeket hallotta Ezékiás király, megszaggatta az õ ruháit, és zsákba öltözék, és bement az Úr házába. 

   És elküldte Eliákimot, a [király] házának gondviselõjét, és Sebnát, az íródeákot, és a papoknak véneit, a kik zsákba öltöztek, Ésaiás prófétához, az Ámós fiához; 

   És mondának néki: Ezt mondja Ezékiás: E nap nyomorúságnak, szidalmazásnak és káromlásnak napja; mert a fiak a szülésre jutottak, de nincs erõ szüléshez. 

   Netalán az Úr, a te Istened meghallotta Rabsakénak minden beszédit, a kit elküldött az õ ura, Assiria királya, hogy szidalommal illesse az élõ Istent és káromló beszédekkel, a melyeket az Úr, a te Istened meghallott: könyörögj azért azokért, a kik még megmaradtak. 

   És elmenének az Ezékiás király szolgái Ésaiáshoz. 

   És monda nékik Ésaiás: Ezt mondjátok a ti uratoknak: Ezt mondja az Úr: Ne félj a beszédektõl, a melyeket hallottál, a melyekkel szidalmaztak engem Assiria királyának szolgái. 

   Ímé én oly lelket adok belé, hogy hírt hallván, visszatér az õ földjére és fegyverrel vágatom le õt az õ földjében. 

   És mikor visszatért Rabsaké, Assiria királyát Libna ellen harczolva találta, mert meghallotta volt, hogy Lákisból elment. 

   És hallván Tirháka felõl, a szerecsen király felõl, ezt mondván: Ímé kijött, hogy hadakozzék te ellened; visszafordult és követeket küldött Ezékiáshoz, ezt izenvén: 

   Így szóljatok Ezékiásnak, a Júda királyának, mondván: Meg ne csaljon téged a te Istened, a kiben bízol, ezt mondván: Nem adatik Assiria királyának kezébe Jeruzsálem. 

   Ímé hallottad, mit cselekedtek Assiria királyai minden országokkal, elvesztvén azokat; és te megszabadulhatsz-é? 

   Vajjon megszabadították-é a pogányok istenei azokat, a kiket elvesztettek az én atyáim: Gózánt, Aránt, Résefet és az Eden fiait, a kik Thelasárban [voltak?] 

   Hol van Hámát királya, Arphád királya és Sefárvaim város királya? Héna és Hivva? 

   És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezébõl, és elolvasá azt, és felment az Úr házába, és kiterjeszté azt Ezékiás az Úr elõtt; 

   És imádkozék Ezékiás az Úr elõtt, és monda: Uram, Izráel Istene! a ki a Kérubok között lakol, te vagy egyedül e föld minden országainak Istene, te teremtetted a mennyet és a földet; 

   Hajtsd hozzám, Uram, a te füledet és halld meg; nyisd fel Uram, a te szemeidet és lásd meg: és halld meg a Sénakhérib beszédét, a ki ide küldött, hogy szidalommal illesse az élõ Istent. 

   Igaz, Uram, Assiria királyai elpusztították a pogányokat és azok országait. 

   És az õ isteneiket a tûzbe hányták; de azok nem voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kõ, azért vesztették el õket. 

   Most azonban, mi Urunk, Istenünk, szabadíts meg, kérlek, minket az õ kezébõl, hogy megismerje e föld minden országa, hogy te, az Úr, vagy az egyetlen Isten! 

   Akkor elküldött Ésaiás, az Ámós fia, Ezékiáshoz, ezt mondván: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: A te könyörgésedet, Assiria királya, Sénakhérib felõl, meghallgattam. 

   Ez az, a mit az Úr õ felõle mondott: Megutál téged és megcsúfol téged Sionnak szûz leánya, utánad fejét hajtogatja Jeruzsálem leánya. 

   Kit szidalmaztál és kit gyaláztál? És ki ellen emelted fel a te szódat, vagy [ki ellen] emelted fel a te szemeidet a magasságba? Az Izráel szentje ellen! 

   Követeid által gúnyoltad az Urat, és mondád: Szekereim sokaságával meghágom a hegyek magasságait, a Libánon oldalait, és levágom magas czédrusait, legfelségesebb cziprusfáit, és bemegyek csúcsának lakóhelyébe, kertes erdejébe. 

   Ástam és ittam idegen vizeket, és kiszárítom lábaim talpával Égyiptom minden folyóvizét. 

   Avagy nem hallottad? Régen megcsináltam, õs idõktõl elvégeztem ezt! Most [csak] véghezvittem, hogy puszta kõhalmokká döntsd össze az erõs városokat; 

   És hogy a benne lakók erejökben megfogyatkozzanak, megrontassanak és megszégyenüljenek, és olyanok legyenek mint a mezõ füve, fiatal paréj, a háztetõ füve és mint a kalászhajtás elõtt elszáradt gabona. 

   És ismerem a te ülésedet, és járásodat kelésedet, és ellenem való tombolásodat; 

   A te ellenem való tombolásodért és a te elbizakodásodért, a mely felhatott füleimbe, az én karikámat orrodba vetem, és zabolámat szádba, és visszaviszlek azon az úton, a melyen eljöttél. 

   Te néked pedig, [Ezékiás], legyen ez jeled: Ez esztendõben táplál a hulladék termése, a második esztendõben, a mi magától terem; de a harmadik esztendõben [már] vettek és arattok, szõlõket plántáltok és azok gyümölcsét eszitek. 

   És a Júda házából a kiszabadult és a megmaradt gyökeret ver alól, és gyümölcsöt terem felül. 

   Mert Jeruzsálembõl fog származni a maradék, és a megszabadult a Sion hegyérõl; a Seregek Urának buzgó szerelme cselekszi ezt! 

   Azért azt mondja az Úr Assiria királya felõl: Be nem jõ e városba, és nyilat sem lõ bele, sem paizs nem ostromolja azt, sem sánczot nem ás mellette. 

   Azon az úton, a melyen jött, tér vissza, de e városba be nem jõ, azt mondja az Úr. 

   És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt, én érettem és Dávidért, az én szolgámért. 

   És azon az éjszakán kijött az Úr angyala, és levágott az Assiriabeli táborban száznyolczvanötezeret, és mikor jó reggel felkeltek, ímé mindenütt holttestek [hevertek.] 

   És elindult, és elment, és visszafordult Sénakhérib, Assiria királya, és Ninivében maradt. 

   És lõn, mikor õ a Nisróknak, az õ Istenének templomában imádkozék, Adramélek és Sarézer, az õ fiai, levágták õt fegyverrel: magok pedig elszaladtak az Ararát földébe, és az õ fia, Esárhaddon uralkodék helyette.