| Chapter 41 |
1 | Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
|
2 | Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
|
3 | Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
|
4 | Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
|
5 | Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
|
6 | Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
|
7 | Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
|
8 | Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
|
9 | Ímé, az ő reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt!
|
10 | Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
|
11 | Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
|
12 | Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
|
13 | Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
|
14 | Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület [lakik!]
|
15 | Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel.
|
16 | Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
|
17 | Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
|
18 | Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
|
19 | A szájából szövétnekek jőnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki.
|
20 | Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
|
21 | Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
|
22 | Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
|
23 | Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
|
24 | Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
|
25 | Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
|
26 | Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz.
|
27 | Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
|
28 | A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
|
29 | Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
|
30 | Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
|
31 | Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
|
32 | Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megőszült.
|
33 | Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
|
34 | Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
|