| Chapter 50 |
1 | Asáf zsoltára. &Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétõl lenyugtáig.
|
2 | A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
|
3 | Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.
|
4 | Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
|
5 | Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!
|
6 | És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.
|
7 | Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
|
8 | Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.
|
9 | [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
|
10 | Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
|
11 | Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.
|
12 | Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
|
13 | Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
|
14 | Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
|
15 | És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.
|
16 | A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?
|
17 | Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
|
18 | Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
|
19 | A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.
|
20 | Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
|
21 | Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]
|
22 | Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
|
23 | A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
|