Chapter 78

   Aszáf tanítása. &Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire. 

   Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl. 

   A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk, 

   Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett. 

   Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat; 

   Hogy megtudja [azokat] a jövõ nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak; 

   Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák. 

   Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt. 

   Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján; 

   Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az õ törvényében; 

   Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik. 

   Apáik elõtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején. 

   Ketté választotta a tengert s átvitte õket; és felállította a vizeket fal gyanánt. 

   Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában. 

   Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl. 

   Patakokat fakasztott a kõsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett: 

   Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában; 

   És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint. 

   És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában? 

   Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének? 

   Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen; 

   Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében, 

   És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta. 

   És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik. 

   Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget, 

   Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet; 

   És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye. 

   És leszállítá azokat az õ táboruk közepére, az õ sátoraikhoz köröskörül. 

   Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik. 

   Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala: 

   Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá; 

   Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban. 

   Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben. 

   Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék. 

   És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok; 

   És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki. 

   De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez; 

   Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását. 

   Azért eszébe vevé, hogy test õk, [és olyanok, mint] az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza. 

   Hányszor keserítették õt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?! 

   És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét. 

   Nem emlékeztek meg az õ kezérõl, [sem] a napról, a melyen megváltotta õket a nyomorgatótól; 

   Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején. 

   És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat. 

   Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték õket, és békát, a mely pusztítá õket. 

   Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának. 

   Jégesõvel pusztítá el szõlõjüket, s figefáikat kõesõvel. 

   Odaveté barmaikat a jégesõnek, marháikat pedig a mennyköveknek. 

   Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét. 

   Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté. 

   És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám sátoraiban. 

   Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában. 

   És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger. 

   És bevivé õket az õ szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével. 

   És kiûzé elõlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit. 

   De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem õrizék meg bizonyságait; 

   Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív. 

   Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal. 

   Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá. 

   És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között; 

   Sõt fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe. 

   És fegyver alá rekeszté az õ népét; és az õ öröksége ellen felgerjede. 

   Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg. 

   Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást. 

   Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hõs, a ki bortól vigadoz; 

   És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok. 

   Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét; 

   Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret. 

   És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök idõre fundált. 

   És kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból. 

   A szoptatós juhok mellõl hozá el õt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét. 

   És legelteté õket szívének tökéletessége szerint, és vezeté õket bölcs kezeivel.